Kedvenceink

CSORI

Csori

KICSODA Ő?

Csori egy szarka, vagy Közönséges szarka, más néven Európai szarka. A Madarak osztályába, a Verébalakúak rendjébe, azon belül a Varjúfélék családjába tartozó faj. Tudományos neve: Pica pica (Lienneausnál szerepel először, 1758-ban).

MIT JELENT A NEVE?

Brehm „Az állatok világá”-ban írja, hogy a szarka régebbi elnevezése: Pica caudata (vagyis farokkal rendelkező állat), a másik pedig Pica rustica (jelentése szerint vidéki madár) volt. A Pica pica szó szerint a szarka tudományos neve. A Pica a egy külön nem, amelybe fajok tartoznak (mindegyik egy-egy szarka-faj). A szarka szavunk szláv eredetű, a főleg déli szláv nyelvekben érezhető a hasonlóság: szerbül és horvátul „svarka”, szlovén nyelven „sraka”, de például szlovákul „straka”. Ez a szláv szó indoeurópai eredetű, hasonló még a litván: „sárka” is. Jelentése: tolvaj. Azon a megfigyelésen alapul tehát a névadás, hogy ez a madár minden csillogó, fémes tárgyat összegyűjt, eltulajdonít.

HOGY NÉZ KI?

A szarka testhossza 40-50 centiméter, a farokhossza 20-22 centiméter, a szárnyfesztávolsága 60 centiméter. A testtömege 200-250 gramm. A könyvben is felbukkanó alfaj hím egyedei 210-272 gramm tömegűek is lehetnek, míg a tojók 182-214 gramm tömegűek. (Egyik alfaja, a Pica pica pica hím egyedei 210-272 gramm tömegűek, a tojók pedig 182-214 gramm nehezek. Ennek megfelelően a hosszúságuk elérheti a 44-46 centimétert is, melynek több mint a felét a farkuk hosszúsága teszi ki.) A szarka feje, a nyaka és a mellkasi része fényes, fekete színű, fémes lilás vagy zöld vagy bronz árnyalatokkal tarkítva (a megvilágítástól függően látszik). A begye és a vállövi tollazata fehér színű, míg a szárnytollai fehér „hálózatot” alkotnak középen, ez akkor látszik, mikor kitárja szárnyait, repül. A tojónak és a hímnek is ék alakú szárnya van, nem különböznek, talán csak méreteikben: a tojó valamivel kisebb a hímnél. A szarka írisze sötétbarna, a csőre és a lába fekete. A szarka bizonyos alfajainak méretei különböznek egymástól, illetve abban is, hogy milyen színekben irizál (látszik más és más színűnek) a tolluk. A fiatal egyedek tollazata hasonló a felnőtt példányokéhoz, csupán nem annyira fényes, nem olyan fémes színű, ez a későbbiek folyamán alakul ki. Brehm érzékletes leírása a szarkáról: „Feje, nyaka, háta, álla, torka és begye fénylő sötétfekete, fején és hátán zöldesbe játszó, a vállak, a háton levő többé-kevésbbé teljes, de gyakran csak nyomokban levő keresztszalag, valamint az alsó részek fehérek, az evezők kékek, az elsőrendű fedőtollak zöldek, a kormánytollak sötétzöldek, csak a hegyükön feketék, mindenhol fémesen, némelykor rézszerűen csillogóak.”

HOL ÉL? HONNAN SZÁRMAZIK?

Az Európai szarka Európában, Ázsia nagy részén és Északnyugat-Afrikában él. A Svédország, Finnország és Oroszország egyes részein élő szarkák délebbre vándorolnak a keményebb telek elől, de a többi élőhelyükön állandó lakosok. A szarkák elterjedtek Eurázsia mérsékelt övi területein: Spanyolországtól és Írországtól egészen a Kamcsatka-félszigetig, Tajvanig. Élnek még a Földközi-tenger szigetein, betelepítették őket Japánba is, ott a Kjúsú-szigeten élnek. Észak-Amerika egyes tájain, sőt, Ausztráliában is meghonosodtak. A nyílt, de fás területeket, erdősávokat, bozótosokat, városi parkokat, kerteket kedveli. Teljesen nyílt területen, ahol nincs fa, nem él.

MIT ESZIK?

A szarkák mindenevők. Rovarokat, bogarakat, kisebb madarakat, emlősöket, hüllőket, de tojásokat is megesznek, dögöt is, de magokat, sokféle gyümölcsöt, diófélét megesznek.

MILYEN A HANGJA?

A szarkák hangja jellegzetes, rekedtes, cserregő hangot adnak ki. Egyesek szerint ez a hang hasonlít arra, mintha egy doboz gyufát rázna valaki. A szarkák kitűnő hangutánzó képességgel rendelkeznek, szinte bármit utánoznak, taníthatók az emberi beszéd utánzására is. Az ember beszédhangján szólalnak meg.

ÉRDEKESSÉGEK

A szarka – a papagájokhoz hasonlóan – tanítható beszéd utánzására. Kitűnő hangutánzó: köhög, utánozza a kutyaugatást, macskanyávogást, emberi hangot, de még a nyikorgást, reccsenést is.
A szarka az egyetlen madár, amelyről köztudott, hogy felismeri önmagát a tükörben, ez a fejlett én-tudat jele.
Hírhedt szokása, hogy elveszi, összegyűjti a fészkében a csillogó, s egyéb, neki tetsző tárgyakat, innen a mondás, de ezért kapta a szarka nevet is, ami tolvajt jelent.
A szarka képes az eszközhasználatra (eszköz segítségével kitakarítja a fészkét), a raktározásra (élelmiszert tárol), szenzoros emlékezete van (egyszeri benyomását valamiről vagy valakiről megjegyzi, s elég egy pillantást vetnie legközelebb arra, azonnal eszébe jut a korábbi tapasztalata).
Előre képes megítélni fajtársai valószínű viselkedését is.
A szarkák képesek a táplálékot egyforma adagokra szétbontani, attól függően, hogy mennyi fiókát kell megetetnie.
A szarka monogám, társát egy életre választja magának, ám ha a hím elpusztul, az „özvegy” gyakran választ magának párt a fiatal hímek közül.
A szarkák csapatokba szerveződnek a természetben, s közösen vadásznak, komplex, bonyolult stratégiákat dolgoznak ki a zsákmányszerzésre, vagy a ragadozók elleni menekülésre, megtévesztésükre.
A könyvünkben szereplő szarka viselkedése valós beszámolókon alapul: képes például a többi állat szándékos megtévesztésére, nem csupán a túlélés, hanem a „móka” kedvéért.
A szarka nem képes hosszú időn keresztül repülni, s a földhöz közel repül; de gyorsan oldalra tud fordulni repülés közben.
A szarka a ragadozó madarak elől a fák lombjai közé bújik. Legfőbb ellensége a galambászhéja.
Az intelligens szarka rendkívül hamar megérzi a veszélyt, lármázásával figyelmezteti a többi állatfajt is.
Egyesek a szarkák kiirtását követelik felháborodottan, mivel fészekpusztítónak kiáltják ki őket, holott ez a fajta étek a táplálékuk nagyon kis százalékát teszi ki.
Idézet a Magyar Madártani Egyesület weboldaláról: „A tápláléklánc fontos képviselői azok a szárnyas ragadozók is, melyek a madártojások és fiókák fogyasztásával hozzájárulnak a zsákmányállatfajok állományának szabályozásához. A fészekpredátorok nem gonoszak, nem kegyetlenek, nem rosszindulatú lények, hanem nélkülözhetetlen ökológiai láncszemek, melyek táplálékának valójában igen kis százalékát teszi ki a fészekzsákmányolás. Még ennél is fontosabb, hogy ezek nem irtják ki az énekesmadarakat, így teljesen értelmetlen és felesleges a kiirtásukat követelni.”. Érdemes elolvasni a problémával kapcsolatban az egész állásfoglalást: http://www.mme.hu/varosi-szarkak-szajkok-es-dolmanyos-varjak
Koreában és Kínában a szarka a szerencse szimbóluma.
„Egy bánat, kettő öröm.” – Angliában az a hiedelem kapcsolódik hozzá, hogyha egy szarkát látunk, az balszerencsét, bánatot okoz, ha pedig kettőt, az szerencsét hoz.
A Szarkaláb a Boglárkafélék családjába tartozó, vadon termő növény, de több dísznövény esetében is használják az elnevezést.
Szarkának nevezi a népnyelv a tolvajokat.
Szarkalábaknak nevezik mókásan az ember szeme körül kialakuló ráncokat (sőt, valamennyi ráncot).
Közmondásokban is szerepel: „Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka.”; „Csörög, mint a szarka.” ; „Lop, mint a szarka.” ; „Sokat csörgő szarka vendéget mond.” ; „Szarkának annyi fehér tolla, mint fekete.” ; „Szokva tanul szólani a szarka is.” ; „Tarka barka, mint a szarka.”.

FELHASZNÁLT IRODALOM:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Pica