Kedvenceink

NEGRO

Negro

KICSODA Ő?

Negro egy holló, vagy közönséges holló, a Verébalakúak rendjéből, a Varjúfélék családjából. Tudományos nevén Corvus corax.

MIT JELENT A NEVE?

A magyar holló szó ősi hangutánzó szavunk. Más finnugor nyelveken is hasonlóan hangzik: hanti nyelven kolak, manysi nyelven kolah, szamojéd nyelven pedig hulli.

HOGY NÉZ KI?

A közönséges holló (vagy nevezik vastagcsőrű hollónak is) egyike a két legnagyobb varjúfélének, s egyben a legnagyobb termetű énekesmadár is. A hosszúsága 56-70 centiméter, a testtömege pedig 0,7-1,63 kilogramm közötti. Szárnyfesztávolsága 115-130 centiméter lehet. Enyhén ívelt, nagy csőre van, s hosszú, fokozatos farktollai (farka ék alakúan kerekített). A tollazata színe kékesen fénylő fekete. Az írisze (szivárványhártyája) sötétbarna. Lábai szürkék. A fiatalok tollazata fakóbb, íriszük pedig kékesszürke. A hollók torkán bozontos, szinte szakállszerű tollazat látható.

HOL ÉL? HONNAN SZÁRMAZIK?

A holló a Föld északi féltekén, Ázsiától Észak-Amerikáig, mindenütt megtalálható, a legelterjedtebb varjúféle. Eredetileg az „Óvilág”-ból származik, tehát Észak-Amerikába csak később került. Magyarországon elsősorban a hegyvidéki erdők lakója volt, de már megfigyelhető az alföldi területeken is.

MIT ESZIK?

A hollók minden alkalmat megragadnak a táplálékszerzésre és mindenevők. Előszeretettel fogyasztanak gabonamagvakat, bogyókat, gyümölcsöket, apró állatokat, de dögöket vagy konyhai hulladékot is. Képesek elrejteni az el nem fogyasztott táplálékukat akár a fajtársaik elől is. Megfigyelik és kirabolják más állatok (például a sarki róka) élelemraktárát is.

MILYEN A HANGJA?

A holló hangja is különbözik a varjúétól, magyar hangutánzó szóval: „klong, klong” vagy „krú, krú”-ként írják le.

ÉRDEKESSÉGEK

Brehm úgy írja le a hollót, mint a nálunk előforduló varjúfélék közül a legóvatosabb madarat, kifejti, hogy elővigyázatos, mert csak akkor száll le, ha előzőleg felderítette, hogy semmilyen veszély nem leselkedik rá.
A hollót meg lehet tanítani az emberi beszéd utánzására, sőt, még a legjobb beszédkészségű papagájnál (Jákó) is élethűbben utánozza az emberi hangot.
Képes a holló csínytevésre, ki tudja nyitni az egyszerű kalitka zárját, megjegyzi az emberek arcát (nemcsak arcmemóriája kitűnő, hanem tudását képes a társainak is átadni), a viselkedésüket, s legközelebb e szerint viszonyul hozzájuk.
A hollók képesek arra is, hogy barátságos, vagy ellenséges „hangnemet” használjanak, továbbá összetett problémamegoldó képességük van.
Képesek a többi holló „kordában tartására” is, megjegyezték egy kísérlet során, hogy melyik társuk csapta be őket, s legközelebb azzal nem akartak együttműködni (ezt a viselkedést korábban az embereken kívül csupán a csimpánzoknál mutatták ki).
A hollók gyakran bonyolódnak a többi állattal játékba, kedvtelésből (fogócskáznak például).
A hollók (csakúgy, mint a szarkák) szívesen lopkodnak fényes vagy nekik tetsző tárgyakat.
A hollók olyan intelligensek, hogy ebben a főemlősökkel azonos szintre sorolhatók, akadnak, akik szerint 6, mások szerint egy 12 éves gyermek értelmi színvonalával rendelkeznek.
A fiatal hollók csapatokba verődnek, de később egy életre választanak párt maguknak, s közösen védik a területüket (de nem feltétlenül hűségesek).
A párválasztás idején a magasban szinte művészi mutatványokat végeznek.
A hollók képesek együttműködni más állatfajokkal (például a farkasokkal) a táplálékszerzés érdekében.
Egy tudományos kísérlet alkalmával hollók elé tettek egy számukra ismeretlen kirakós játékot, egy rövid ideig nézték, majd 30 másodperc(!) alatt kirakták.
A hollók általában 10-15 évig élnek a szabadban (a legidősebb, szabadban élő gyűrűzött holló 13 éves volt), de 40 éves példányokat is feljegyeztek már (ők a londoni Tower hollói), egy szóbeszéd szerint a holló akár 100 évig is elélhet, de erre még tudományos bizonyíték nem áll rendelkezésre.
A hollók összegyűlnek az elpusztult társaik körül, de ez nem valamiféle állati gyászesemény, hanem tanulni próbálnak az esetből, mindenképpen el szeretnék kerülni a halált, vagyis a veszélyhelyzeteket.
A holló befogását és fogva tartását Magyarországon törvény tiltja.
A hollók az európai kultúrtörténetben több helyen halálszimbólumok, vagy a két világ között kísérnek.
A germán mitológiában Odin állandó kísérője (két farkason kívül) két holló volt („Hugin”, ’Gondolat’ és „Munin”, ’Emlékezet’).
Az ógörög mitológiában Apolló jósmadara volt a holló.
A Bibliában Noé először egy hollót reptet, őt küldi ki a bárkából, hogy megnézze, felszáradt-e már az özönvíz.
A Bibliában több utalás is akad a hollóra: éhes hollófiak, fenyegetés, hogy a holló kivágja a szemét, hasonlat: a haja fekete, mint a holló, utalás elhagyatott helyre, melyet hollók laknak, s példázat, hogy a hollók nem vetnek, nem aratnak, nincs éléskamrájuk, mégis eltartja őket az Isten.
A magyar történelemben kiemelt szerep jut neki: a Hunyadi-család (Mátyás király családja) címerállata egy holló volt, a „Corvinus” név is a holló latin elnevezéséből ered (Mátyás király híres könyvtára volt a „Corvinus”).
A Magyar Posta jelképe a szájában levelet tartó holló (hiszen egy híres legenda szerint, mikor a fiatal Mátyás király Prágában fogságban volt, akkor édesanyja egy holló segítségével juttatta el hozzá levelét. Ezt a történetet dolgozta fel Arany János is híres balladájában. Emiatt lett a posta jelképe a holló.).
A Corvus (holló) egy csillagkép neve is.
A hollók számos magyar közmondásban szerepelnek, ezek közül talán legismertebbek: „Ritka, mint a fehér holló.”; „Holló hollónak nem vájja ki a szemét.”; „Holló volt, hattyú lett. (Megőszült.)”; „Várja, mint Noé a hollót.”. Stb.
A holló gyakran szolgált témájául szépirodalmi és egyéb művészeti alkotásoknak. Néhány hollószereplős mű (a teljesség igénye nélkül): Aesopus (ejtsd: Aiszóposz): A holló és a róka, A holló és a kígyó, A varjú és a holló; Ovidius: Átváltozások; La Fontaine: A holló meg a róka; Arany János: Mátyás anyja; Edgar Allen Poe (ejtsd: Edgár Elen Pó): A holló /The Crow (ejtsd: dö kró), 1845 – mint ahogyan azt az eredeti cím mutatja, ez a vers valójában egy varjúról (crow) szól, a holló angolul „raven”/; Romhányi József: A Róka és a Holló; Kányádi Sándor: Három holló.

FELHASZNÁLT IRODALOM:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Holl%C3%B3