Tisztelt Pedagógusok!
Kedves Kollégák!
Kérem, engedjék meg/engedjétek meg, hogy bemutassam Lórika kalandjai Magyarországon című meseregényem célkitűzéseit, alkalmazhatóságát az általános iskolai oktatás kiegészítéseként. Teszem ezt hosszú évek pedagógiai tapasztalatai alapján, hiszen eredeti hivatásom szerint magyar nyelv és irodalom szakos tanár vagyok.
A könyv – szándékom szerint – egészséges elegye az ismeretterjesztésnek és a szépirodalomnak: tanít, de nem túl didaktikusan. Megfelelően köthető az alsó tagozatos, ezen belül is a harmadik, negyedik osztályos környezetismeret tananyaghoz. A magyarországi fauna, az erdő, mező növényei és állatai, valamint a természetvédelem és állatvédelem témakörökre koncentrálva két fő célkitűzést tart szem előtt: az erkölcsi és a környezeti nevelést. Szórakoztatva tanít, de az irodalmi nyelv használatával; szleng csupán elvétve lelhető fel benne. A könyvet nyelvezete nem úgy igyekszik modern köntösben feltüntetni, hogy erőltetett módon utánozza a különböző nyelvi divatokat; hanem fontos, örökérvényű és újabban népszerű témaköröket dolgoz fel, gyönyörű anyanyelvünk választékos alkalmazásával.
Meseregényem a gyermekek figyelmét igyekszik felkelteni (egy kisfiú és kedvenc aranyosarcú kakaduja segítségével) a környezetvédelem iránt. Peti és bóbitás barátja (Lórika) közös erővel igyekeznek segíteni a bajba jutott állatokon. Lórika érti az emberek nyelvét, s valamennyi állatét is, ezért tolmácsolni tud kis gazdája és az állatok között. Így értheti meg egymást ember és állat, így tudnak együttműködni az erdő meggyógyítása érdekében – ez a meseszerű elem a regényben. Valósághű, ismeretterjesztő jellegét pedig az állatszereplők valódi küllemének, életmódjának, tulajdonságainak, viselkedésének leírása biztosítja. Számos állatfaj részletes bemutatását nem csupán több évig tartó kutatás előzte meg, hanem személyes tapasztalatgyűjtés is, szakértők bevonásával. Az érintett fejezetek alakulását – szakmai szempontból – felügyelte állatorvos, állattenyésztő is. Az adatgyűjtés, előkészítés során figyelembe vettük olvasóink (főként gyermekek) és tanító kollégák véleményét is.
A környezeti nevelés mellett az erkölcsi nevelés is nagy hangsúlyt kap a könyvben: foglalkozunk azzal, hogyan illik és hogyan tanácsos idegenekkel szemben viselkedni; mit jelent tisztelni a szülőket; milyen erős lehet az igaz barátság; melyek a legfontosabb pillanatok egy család életében; mit tehetünk a szűkebb és tágabb értelemben vett környezetünkért; mikor fontos a felnőttek segítségét kérni; hogyan válthatjuk valóra terveinket, álmainkat; miért fontos jól tanulni? A főszereplő kisfiú érdeklődésén keresztül a gyerekek megnyugtató választ kapnak számukra fontos kérdésekre. Ezek közül nem emelnék ki egyetlen egyet sem, mert Peti a meseregényben folyamatosan kérdez, kivételesen kíváncsi kisfiú. A könyv (csakúgy, mint az előző meseregényem) egy nagyon fontos erkölcsi tanulsággal ér véget, ami összefoglalja az előző fejezetek mondanivalóját, egyesíti ember/állat motivációját, mintegy értelmet adva az egész történetnek: a legfontosabb kötelék a világon a CSALÁD.
Kérem, engedjék/engedjétek meg, hogy felajánljam (ezúttal is, csakúgy, mint az előző meseregény kapcsán) néhány kidolgozott feladatlap ingyenes letöltését, amelyeken nem számoltam pontokat, szándékosan.
Még mindig meggyőződésem, hogy minden lelkiismeretes tanár, tanító jól ismeri a saját tanítványait, ezért döntsön ki-ki belátása szerint, hogyan pontozza a feladatok teljesítését! (Ezeket a feladatlapokat én nem mérés, érdemjegyszerzés céljából töltetném ki, de alkalmasak arra is.)
A feladatlapok stílusa – véleményem szerint – meghatározó, kedvcsináló lehet. Őszintén megvallva, engem egy kicsit mindig zavart a feladatlapok „parancsosztogató” hangneme. Természetes, hogy a feladatszabás felszólító mondatok formájában történik. Ennek ellenére felmerült bennem a kérdés: lehetne inkább kérni? Lehetne, hogy mi is használjuk a „légy szíves” szavakat?
Ha a gyerekektől elvárjuk, hogy udvariasan válaszoljanak, akkor igyekeznünk kell példát mutatni, és udvariasan kérni.
Az én saját készítésű feladatlapjaim személyesebb hangnemet ütöttek meg a szokásosnál, így a tanítványaim tudták, hogy magam írtam ezeket. Szívesen töltötték ki valamennyit, mert nemcsak a „Légy szíves…” kezdetű mondatokat szerették olvasni, hanem a feladatlapokon elhelyezett egy-két biztató mondatot, egy-két kedves karaktert, mosolygó jelet. Néhányan a gyerekek közül még válaszoltak is ezekre a feladatlapon (mosolygó jeleket, szívecskéket, virágokat rajzoltak nekem, vagy pár szavas válaszüzeneteket írtak). Alkalmaztam „emotion”-okat (hangulatjeleket), amiket sms-ben, s valamennyi közösségi oldalon is előszeretettel használunk. 
A feladatlapok (természetesen) a Lórika kalandjai Magyarországon című meseregényem fejezeteihez kapcsolódnak, azok szövegét dolgozzák fel. Ennek ellenére néhány feladatsor jól alkalmazható a könyv ismerete nélkül is.
Használják/használjátok egészséggel!
További áldozatos munkájukhoz/munkátokhoz szeretettel kívánok sok sikert!
Drajkó-Sárosi Kinga
