MIA
KICSODA Ő?
Mia egy házimacska. Tudományos nevén Felis silvestris catus (Így ejtsd: Felísz szilvesztrisz katusz.) Az a macska, akit mi is ismerünk háziállatként. Mia cica a cirmos cicák közé tartozik, ők a leginkább javasoltak otthoni tartásra. A régebbi rendszertan szerint ő a közönséges vagy európai házimacska.
MIT JELENT A NEVE?
A házimacska tudományos neve, ami jelenleg is érvényes, röviden F. catus (ami magában foglalja a Felis domesticus nevet), amit a vadmacska megnevezésére is használnak, de ez már egyben utal a házimacskára is.
HOGY NÉZ KI?
Mia egy cirmos macska, vörös vagy sárga csíkos. Teste mozgása gyors, intenzív tevékenységre, vadászatra is kitűnő, a ragadozó életmódra alkalmas, mondhatjuk, hogy sportos alkatú. Hosszú, hegyes karmai vannak, zöld színű a szeme, hatalmas, hófehér szemöldökszőre és bajsza ékesíti. A macska bajsza különleges szőrszálak összessége, amelyek érintésre és légmozgásra kifejezetten érzékenyek, továbbá a szándék és a hangulat jelzésére is szolgálnak, ezeket a jeleket más macskák könnyedén értelmezik. Hosszúak a lábai, az ízületei hajlékonyak, rugalmas, erős izmaival képes nagyot, függőlegesen felfelé a kerítésekre (vagy falakra) akár két méter magasságba is felugrani, álló helyzetből. De rendkívül jó az egyensúlyérzéke (egyensúlya megtartását hosszú, hajlékony farka is segíti), reflexei gyorsak.
HOL ÉL? HONNAN SZÁRMAZIK?
A házimacska a ragadozók rendjéből, a macskafélék családjából származik, őse a vadmacska, feltehetően sivatagi éghajlaton fejlődött ki. (Az észak-afrikai kis vadmacskák tűnnek a házimacska legvalószínűbb ősének, őket háziasították mintegy 9-10 ezer évvel ezelőtt.) Különböző adatokat ismerünk a macska származására, és háziasítására vonatkozóan is. Az egyik forrás Jerikóból való, ott 9000 évvel ezelőttre becsülik a megjelenését. Ekkor már háziasíthatták. Egy 2007-ben elvégzett DNS-vizsgálat alapján azt állítják, hogy a házimacska már 130 ezer évvel ezelőtt elvált ősétől. A macskákra vonatkozó első leletek és írásos bizonyítékok az ókori Egyiptom területéről származnak, mintegy 4000 évvel ez előttről, itt már „miú”, „mií”, „imíú”, „imií” néven említik őket. Európába a Földközi-tengeren keresztül kerültek, bár már az i. e. 5. században megjelentek a macskák, a kora középkorban terjedtek el, de ezt megelőzően Japánban is tartották őket, mára már szinte az egész világon élnek. A számuk meghaladja az 500 milliót.
MIT ESZIK?
A házimacska ragadozó. A háziasítása ellenére képes vadon élni, kisebb csoportokban. Kitűnő vadász, étrendjén ezerféle faj szerepel. A nagyon jól táplált házimacska is vadászik egerekre, patkányokra, skorpiókra, bogarakra. Zsákmányát nem egyszer büszkén be is mutatják gazdáiknak. Legújabb megfigyelések szerint ez a viselkedés annak tudható be, hogy az embert a csoport tagjának tekinti, s megosztja vele a zsákmányt, ezzel mintegy hozzájárul élelmezéséhez. A macska főleg húst eszik, de időnként igényli a növényi táplálékot is, ezért fűféléket, növényeket rág (ennek segítségével gyomrának megemészthetetlen tartalmát öklendezi fel). A macska nem képes az édes íz észlelésére, de sok házimacska kedveli a zöldségeket is. A közhiedelemmel ellentétben a felnőtt macskák nem szeretik a tejet, majdnem mind laktózérzékeny, így nem tesz nekik jót az emésztésüknek a tejtermék fogyasztása. A házimacska az egyetlen olyan faj, amelyik válogatós, képes az önkéntes éhezést választani a megunt étel helyett. Ez akkor fordulhat elő, ha a gazdáik elkényeztették őket, vagy ha hozzászoktak egyetlen ételhez, ilyenkor abból nem esznek, míg újra meg nem kívánják.
MILYEN A HANGJA?
A macskák száznál is több hangjel segítségével kommunikálnak („beszélnek”) egymással és gazdáikkal úgy, mint: nyávogás („miaú”), dorombolás, bújás, fújás, morgás, perregés, csiripelés (néhány hangjel vadászat közben jön jól). Néhánnyal egymás között kommunikálnak (például a morgás figyelmeztető jelzés, a fújás is), míg az emberrel való „beszédre”, érintkezésre alakult ki a nyávogás, mely szinte egy kisgyermek, csecsemő hangja, jelzés, amely az éhséget jelenti, vagy egyszerűen csak ezzel hívják fel a figyelmet magukra, így kérik, hogy játssz velük, foglalkozz velük. Érdekes, hogy a nyávogást egymás között nem használják, az kizárólag az embernek szól. A házimacska egyedi hangja („miaú”) különféle változatai mást és mást jelenthetnek. Szolgálhatnak fájdalom jelzésére, de más hangot használ a macska az etetés vagy játék céljából történő felhívásra vagy csupán üdvözlésre. A macskák az orraik egymáshoz való összeérintésével egy barátságos üdvözlő gesztust gyakorolnak egymás között, melyet gyakran az arcélek vagy a fejtető, esetleg a testek oldalsó részének egymáshoz dörzsölése követ (a gazdájuk lábának, mellkasának való dörgölőzésük ugyanígy), ez a szeretet és a ragaszkodás jele.
A macskák dorombolására a mai napig nincs egyértelmű magyarázat, arra, hogyan is képezik ezt a hangot, de az bizonyos, hogy nyugtató hatása van az állatra nézve, hiszen fájdalom esetén is hallatja, szülés közben is, szoptatás közben pedig a kölykeit is ezzel nyugtatja. Elégedettséget, hálát is kifejez vele, gazdáját is nyugtathatja ily módon.
Nem kimondottan hang kibocsátás, de az emberrel való kommunikáció szempontjából fontos a követező megfigyelés: A pislogás a macskáknál a bizalom vagy a vonzalom kifejezése lehet. A macskák ezzel viszonozzák, ha a gazdájuk rájuk szegezi a tekintetét, majd behunyja és kinyitja a szemeit. Ez a macskák intelligenciájának megnyilvánulásaként is értelmezhető: azt bizonyítja, hogy a macska képes egy idegen faj testrészét beazonosítani, és saját anatómiájának megfeleltetni.
ÉRDEKESSÉGEK
A Guinness Rekordok Könyve szerint a legöregebb ismert macska 34 éves volt.
A macskák átalusszák életük hetven százalékát. Képesek zuhanás közben talpukkal a föld felé fordulni, így nagyobb zuhanásokat is túlélnek.
Érzékelik az ultrahangot, így elvileg hallják a delfineket.
Majdnem kétszer olyan gyorsan ver a szívük, mint az embereknek.
Extrém érzékenyek a vibrációkra: a földrengéseket 15 perccel az emberek előtt tudják észlelni.
Egy alaszkai városban, Talkeetna-ban a polgármester egy macska, a neve Stubbs.
Az 1960-as években a CIA kémkedésre használt egy macskát, egy apró mikrofont és rádió-adóvevőt helyeztek el benne – túlélte a műtétet, de az első küldetésén elütötte egy taxi.
Az első űrben járt macska francia volt, a Felicette-nek hívták, és túlélte az utazást.
Ha egy macska meghalt az ókori Egyiptomban, a gazdái leborotválták a szemöldöküket, hogy kifejezzék gyászukat.
Isaac Newton találta fel a macskaajtót, mert a saját macskája, Spithead folyton félbeszakította a fénnyel való kísérleteit, amikor nyitogatta az ajtót.
Nikola Teslát cicája, Macak inspirálta az elektromosság kutatására, miután az állat bundája megrázta.
A macskák számos irodalmi mű, képregény, vicces történet, film, rajzfilm, könnyűzenei és más zenei mű, illetve festmény szereplői világszerte.
Híres magyar macskaszereplők: Kacor király, Nyaú (Fekete István regényeiben), Sicc, Narcissza (Noémi macskája Jókai Mór Az aranyember című regényében), Aszpirin és Lucifer és Mirr-Murr, Oriza Triznyák (Csukás István műveiben), Mikkamakka és Vacskamati (Lázár Ervin Négyszögletű kerekerdőjében), Micó (Gárdonyi Géza szereplője), Szerénke és Lukrécia (Bálint Ágnes meséjéből, a Frakk és a lusta macskákból, Maffia (a Mézga családból), Szaffi (a Szaffi című rajzfilmből).
A macskák képregények főszereplői is, például: Félix, Garfield, Herkules, Macskanő.
De ki ne ismerné a Tom és Jerry macskáját, Szilvesztert, Csőrike szereplőtársát vagy Pukkandúrt a Csipet csapatból, Hókuszpók macskáját, Sziamiaút, és még folytathatnánk a felsorolást.
A magyar néprajz külön „macskakifejezéseket”, szokásokat is magában foglal (macskakaparás, macskamosdás, macskaköröm, zsákbamacska).
Ha kíváncsiak vagytok a szinte valamennyi macskahőst tartalmazó, hosszú listára, úgy ajánlom figyelmetekbe ezt az oldalt a Wikipédiáról.
