SZÉNCINEGE

Széncinege

KICSODA Ő?

A széncinege – tudo­mányos ne­vén Parus major (így ejtsd: párusz major) – a Veréb­ala­kúak rend­jébe, a Cinege­félék család­jába tar­tozó énekes­mada­runk. A szén­cine­ge köz­napi neve ci­nege vagy cinke.

 

MIT JELENT A NEVE?

A latin Parus major kifejezés első tagja a cine­gére utal (a cinege­félé­ket pl. a Pariade névvel illetik), míg a máso­dik szó (major) nagyot, nagyob­bat jelent. A szén­cine­ge a cinege­félék közül a leg­na­gyobb tes­tű madár. A latin nevét Carl von Linné-től kapta (Linneaus) 1758-ban. A cine­ge szó már az óma­gyar nyelv­ben is elő­for­dult, az ős­magyar cineg szóból ered, ami cin­cog, csi­pog értel­mű. Mond­hatjuk, hogy hangu­tánzó szó. A „szén” elő­tag a tömött feke­te tol­lakra utal (a fején, nya­kán, hasa olda­lán). Érde­kesség­ként jegy­zem meg, hogy a szén­cine­ge az az énekes­madár, akit cin­kének becéz­nek. Brehm fel­sorol néhány népi­es elne­vezé­sét is, melyen a magya­rok emle­getik: „…kün­csics madár, kün­csics, tök­cinege, szeg­cinege; szeg­cin, tükrös­cin, szenes­cin, cince, cinke, fűré­szelő­madár, stb.”.

 

HOGY NÉZ KI?

A széncinege fején, tor­kán, nyakán és mell­kasán feke­te színű a toll (való­jában a torok feke­te színe fut le végig a hasá­ig (szügyelő­párta), ez a hímek­nél egészen széles sáv­ban lát­szik, s folyta­tódik egé­szen a faro­kig), fel­tűnő hó­fehér vi­szont az orcá­in (arc­foltok). A teste felső részén olíva­zöld (régeb­ben olaj­zöldnek hívták) vagy szür­kés­zöld, alul pedig élénk­sárga (Brehm sze­rint „kén­sárga”) a tol­laza­ta. A szárny­tollai és a fark­tollai kékes­szürkék, a szárny­tolla­kon fehér sáv fut végig. Mond­hatjuk, hogy igazán szín­pompás kis madár. A szén­cinege szeme színe barna, a csőre feke­te, s a lá­bai pedig sötét­szürkék. A test­hossza 12,5-14 centi­méteres lehet (Brehm ezt még 16 centi­méter­ben hatá­rozza meg), a szárny­fesztávol­sága 22 centi­méter. A hím test­tömege 16-22 gramm (friss tudo­mányos munkák­ban 18-20 g). A tojó vala­mivel kisebb, az övé mind­össze 14-20 gramm.

 

HOL ÉL? HONNAN SZÁRMAZIK?

Korábban a szén­cinege elter­jedési terü­lete a Brit-szige­tektől Japán­ig, délen egészen az indo­néz sziget­világig tar­tott. A szén­cinege egész Euró­pában meg­talál­ható. Sőt, Ázsiában is elter­jedt. Egészen Orosz­ország­tól Japánig, Kíná­tól Indiá­ig. Észak-Afri­kában és a Közel-Kele­ten is megél, a kevésbé száraz terü­leteken. Amikor nagyon hideg tél van, elő­for­dul, hogy kivo­nulnak Euró­pából, a Balkán-félszi­get déli részé­ig, vagy Nagy-Britan­niába, Hollan­diába, esetleg a Balti­kumba. Két­száz évvel eze­lőtt megpró­bálták őket betele­píteni az Amerikai Egye­sült Álla­mokba, de nem sike­rült, ott nem tudtak megtele­pedni, viszont Kazah­sztánba sikerült (a ’60-as években). A ked­velt élő­helyei a lomb­erdők, az idő­sebb tölgye­sek, a feny­vesek, de elő­fordul mező­gazda­sági terü­lete­ken, kertek­ben, sőt, városi par­kokban is.

 

MIT ESZIK?

A széncinege főleg rova­rokkal táplál­kozik, a köl­tési idő­szakban her­nyóval (képe­sek tel­jesen karban tar­tani egy egész gyümöl­csöst, ugya­nis eltá­volít­ják a fából a kár­tevő rova­rokat), vala­mint fo­gyaszt mago­kat, főként télen. Bőveb­ben csótá­nyokat, tücs­köket, szöcs­kéket, legye­ket, han­gyákat, száz­lábúa­kat, boga­rakat, de méhe­ket, dara­zsakat is fo­gyaszt. Télen táplá­lékai kö­zött magvak, bogyók szere­pelnek még, elő­szere­tettel láto­gatja a madár­etető­ket is. Szere­tik a bükk­fák termé­sét, a mogyo­rót. A szén­cinege csőre nagyon erős, hi­szen szét tudja bon­tani vele egy mo­gyoró héját. Ugyan­akkor raga­dozó madár, hiába kis tes­tű, képes a téli álmot alvó törpe­dene­véreket is elpusz­títani, de zsák­mányá­ul eshet nála kisebb testű énekes­madár is. Több­féle­képpen lehet etetni a szén­cine­géket. A háló­ban kihe­lye­zett faggyú és magok keve­rékét pél­dául cinke­golyó­nak nevezik. A madár­etető­ket télen aján­lott feltöl­teni nem sózott, ipari, fekete napra­forgó­maggal, ebbe kever­hető köles. A nem sózott, nem pör­költ, natúr dió, mogyo­ró, földi­mogyoró is meg­felelő, de a drága kesu­dió, pisz­tácia is (csakis sózat­lan, pörkö­letlen formá­ban). Ez utóbbi finom­ságokat inkább bele­keverni szokták a madár­eleség­be. Nagyon fontos a folya­matos etetés, hiszen a mada­rak oda­szoknak az etető­höz, vissza­járnak, s akár egyet­len napra üresen hagyott etető is okoz­hatja a nagy hideg­ben a pusztu­lásukat.

 

MILYEN A HANGJA?

A széncinege jellegze­tes hang­járól kapta a nevét, hiszen cincog, cineg. Kora ta­vasszal, mikor a többi énekes­madarat még nem, vagy csak alig-alig hal­lani, ő már hal­latja éne­két, amit így írnak le: „cin-cin, nyitni kék, nyitni kék”. A korai dalo­lás, vala­mint annak hang­zása miatt neve­zik őt is a tavasz hírnö­kének. Brehm még említi a „ki­csípi, ki­csípi” és a „nincs erre, nincs erre” leí­rást is. Termé­szete­sen, ezek a szavak csupán meg­próbál­ják a szén­cinege éne­két érzé­keltet­ni, utá­nozni.

 

ÉRDEKESSÉGEK

A széncinege a ta­vasz első éne­kese, ő dalol­ja a „nyitni kék” hang­zású dal­lamot.
A szén­cinege éne­két gyak­ran akár 5-600 méter távol­ságról is lehet hal­lani.
A szén­cinege mono­gám, egész éle­tében egyet­len tár­sat vá­laszt, s pár­jával mind­ketten részt vesz­nek a fió­kák gondo­zásá­ban, a fészek tisz­tántartá­sában.
A tojó akár 18 to­jást is rak­hat (álta­lában ez a szám 5-12).
Móra Ferenc híres ver­sében („A cinege cipő­je”) örö­kíti meg azt a tényt, hogy a szén­cinege nem köl­töző madár, hanem ál­landó lako­sunk.
A fentiek elle­nére akad­nak köztük vonuló mada­rak, akik télen délebb­re köl­töznek (Brehm ezért „részben állandó, egy hely­ben maradó, részben kóbor­ló” madár­nak neve­zi őket).
A szén­cinegék intel­ligens madarak, képe­sek olyan felada­tokat végre­hajtani, amely érde­kükben áll, ilyen­kor a prob­lémameg­oldás­ra koncen­trálnak, például a tejes­üvege­ket lezáró fóliát is eltá­volítot­ták egy kísér­let alkal­mával azért, mert tudták, hogy úgy hozzá­juthat­nak a tej­szín­hez.
Az eszköz­haszná­latra is képe­sek, például fenyő­tűk segít­ségé­vel pisz­kálják ki a lár­vákat a fákból.
A szén­cine­gék szíve­sen költe­nek kihe­lyezett mester­séges odúban.
A szén­cinege iz­gága, élénk örök­mozgó, vidámságot tulaj­doní­tanak neki (élénk sárga színe, s gyors mozgá­sa miatt), ezen kívül túl­ságo­san is bizalmas, közvet­len, bátor madár, az ember­től nem fél, hacsak nincs elő­zőleg rossz tapasz­talata.

 

FELHASZNÁLT IRODALOM:

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (2018) Magyarország madarai: Széncinege.

http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-parmaj

Letöltés dátuma: 2018. január 27. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület: 2011. év madara - a széncinege.

http://www.mme.hu/a_2011_ev_madara_-_a_szencinege

Letöltés dátuma: 2018. január 27.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9ncinege

Letöltés dátuma: 2018. január 27.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Cinegef%C3%A9l%C3%A9k

Letöltés dátuma: 2018. január 27.

Brehm: Az állatok világa. 1. Erdei cinege. A széncinege

http://mek.oszk.hu/03400/03408/html/936.html

Letöltés dátuma: 2018. január 27.

Bódis Virág Bereniké: A széncinege (Parus major Linnaeus, 1758) őszi vonulásának dinamikája egy nyugat-magyarországi élőhelyen. Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki kar, Sopron, 2007.

http://www.fagosz.hu/fataj/2008/03/040/TDK_BodisViragBerenike.pdf

Letöltés dátuma: 2018. január 27.

Pesthy Gábor: A széncinege sötét oldala

http://www.origo.hu/tudomany/20130219-a-szencinege-verszomjas-fenevad.html

Letöltés dátuma: 2018. január 27.