Kedvenceink

GIGI

Gigi az őzgida

KICSODA Ő?

Gigi egy sutagida (a köznyelvben „őzgida” vagy „gida”), az európai őz (röviden: őz) nőstény nemű kicsinye (a hímet bakgidának nevezik). Az őzek a Szarvasfélék családjába és az Őzformák alcsaládjába tartozó nem, az európai őz egy ide tartozó faj. Tudományos nevén Capreolus capreolus (így ejtsd: kapreolusz kapreolusz).

MIT JELENT A NEVE?

A „capreolus” latin kifejezés, őzbakot jelent. Az őz hímnemű egyedeit baknak, őzbaknak hívják, a nőstényeket pedig sutának, őzsutának nevezik. A suta elnevezés úgy alakult ki, hogy megfigyelték, futás közben a női ivarú őz kissé félrehordja a hátulját, olyan „sután” mozog. Fél-oldalazó, a szokásostól eltérő mozgás neve lett tehát a „suta”. A „bak” ómagyar eredetű szavunk, ennek ősmagyar változata a „buka” volt. Kisebb testű kérődző emlősök hím egyedét jelenti. A gida ómagyar nyelven „gida, gedu, geda, gidó, göde”, ősmagyarul pedig gica volt.

HOGY NÉZ KI?

A gidák 1-1,7 kilogramm súllyal, s pettyes szőrzettel születnek. Bundájuk fekete és fehér foltokkal ékes, később ez világos vöröses barnás színre változik. Teljesen kifejlett látással jönnek világra. Április és július között születnek, s kéthetes korukra a születési súlyuk meg is duplázódhat. Néhány hónap alatt, őszre elérhetik a kifejlett testtömegük 60-70%-át. A kifejlett példányok testhossza 95-135 centiméter lehet, a farkuk nagyon rövid, általában néhány centiméter (Brehm szerint az őzek mérete 1,3 méter hosszú test, s 2 centiméter hosszú farok). Az őzek nyaka nyúlánk, hosszú, a lábai is karcsúak és hosszúak, a patái hegyesek. Az őz szemei nagyok és – Brehm szóhasználatával élve – „élénkek”, a felső szempillái hosszúak. Brehm még 20-25 kilogrammban határozta meg a tömegüket, csak ritkán 30 kilogrammban; napjainkra ez az adat 15-30 kilogramm között mozog. Az őz szőrzetének színe évszakonként változó, a nyári bundája vörhenyes barna, a téli bunda tömöttebb és szürkésbarna színű. Ezeknek a változásoknak igen nagy szerep jut a rejtőzködésnél (a combok hátsó felén lévő kis kerek rész hófehér télen, nyáron pedig sárgásabb színű); továbbá alkalmassá teszi az őzeket a bujkálásra a faruk felé enyhén nehezedő testük is. Az agancsképződés hosszú, érdekes, több mozzanatból álló folyamat, agancsa csak az őzbaknak képződik, az őzsutának nincs.

HOL ÉL? HONNAN SZÁRMAZIK?

Az európai őz Európa nagy részén és Kis-Ázsiában fordul elő. Magyarország teljes területén találkozhatunk vele. Kedveli az erdős sztyeppéket, a kis erdőfoltokkal tarkított mezőgazdasági területeket, de előfordul a nádasokban is, gyakran bujkál a magas füves bozótosokban. Az erdőkben azokat a területeket szereti, amik megújuló jellegűek, hiszen ezek táplálékban gazdagok (ide tartoznak a vágott területek vagy erdőtüzek utáni foltok). A hegyvidékeket nem kedveli.

MIT ESZIK?

Az őzgidák világra jöttük után anyatejen élnek, bár már Brehm is említi, hogy nyolc napos korukban az őzsuta legelni viszi a kicsinyeit, s tíz, tizenkét napos korukban már ahhoz is elég erősek, hogy anyjuk után eredjenek. Ettől függetlenül még néhány hónapig anyatejen élnek. Augusztus körül kezd elapadni az őzsuta teje, de akad olyan is, amelyik egészen decemberig szoptatja kicsinyeit. Az elválasztáskor már kizárólag növényi táplálékot fogyasztanak az őzgidák. Tejfogat váltanak, s körülbelül a tizennegyedik hónap végére lesz teljes a fogazatuk. A felnőtt állatok mintegy 1000 növényfajt fogyasztanak, de a hegyvidéki és alpesi területeken előfordul, hogy gombát, zuzmót is esznek. De alapvetően az a táplálék a kedvencük, amely nagy energiatartalmú, magas víztartalmú és könnyen is emészthető. A téli, táplálékhiányos időszakban fenyőfélék tűleveleit is megeszi. Az őzek számára télen etetőket állítanak fel, mert az helyben tartja a vadállományt, csökkenti a rágáskárt (nem a mezőgazdasági területekről szerzik táplálékukat), valamint az életüket is megmentheti, hiszen a táplálék hiányától legyengült őzek a téli hidegben elpusztulhatnak. Rendszerint 100-120 napig, decembertől márciusig tart a téli takarmányozás, melynek során az őzek számára szénát vagy egyéb szálas takarmányt helyeznek ki szénarácsos vályúba, fedett vagy rácsos etetőbe. (Érdekes, hogy az őz naponta 15-20 gramm szénánál többet nem nagyon fogyaszt el. Erre figyelni kell, nem szabad a kiszámolt mennyiségnél többet kinnhagyni. A silótakarmányból őzenként 1,5 kilogramm mennyiséggel számolnak általában.) Tavasszal az őzek energiaigénye (így a táplálékigény is) megnövekszik. Az őszi táplálkozásra pedig jellemzőbbek a termések, magvak és gyümölcsök, ez összefüggésben áll a téli zsírtartalékok felhalmozásával. Az őz kérődző állat.

MILYEN A HANGJA?

A felnőtt őzbak Brehm érzékletes leírása szerint párzáskor a tompa, szaggatott hangot hallatja, pontosan: „beő, beő vagy bő, bő, bő”; míg az őzsuta sípoló hangja: „í, í, íé, ié, í, ié”. A fiatal üsző hangját így írja le Brehm: „í, ía, íaía”. Az őzsuta veszély esetén zizegő hangot hallat.

ÉRDEKESSÉGEK

Az őzek (a szarvasokkal ellentétben) sohasem élnek nagy falkákban, inkább kis családokban. Télen azonban előfordulnak (Brehm szerint) 50-60 létszámú csapataik is.
Érdekes, hogy a csapat vezetése többnyire az őzsuta feladata.
Az őzek legnagyobb ellenségei a szürke farkas, a hiúz, a gidákra veszélyes lehet a vadmacska és a róka is.
Az őz igyekszik elrejteni a kicsinyeit, s veszély esetén dobbant a lábával, zizegő hangot ad ki, így figyelmezteti a gidákat. A gidák együtt menekülnek anyjukkal, aki képes menekülés közben színlelni, s elterelni üldözőik figyelmét.
Az őzek rettentően válogatós állatok, főként az eledel tekintetében. Igen szeszélyesek is, a fiatalabb őzek kedvesek, az idősebb egyedek közül főként a bak goromba. A bak „beleköt” társaiba, sőt, más állatokba is, előfordul, hogy a gidát is megöli.
A gidák védelme érdekében született könyvünk egy fejezete („Az erdő szabályai”), mely kifejti azt a tényt, hogy az őz kicsinyeire a legnagyobb veszélyt maga az ember jelentheti. Az egy-két hetes gida még nem tud elmenekülni az anyjával együtt. A turisták közel mennek a magára hagyott, aranyos kis állatokhoz, esetleg megsimogatják, ölbe veszik őket, viszont az őzsuta megérzi a szagukat, s ekkor magára hagyja gidáját. Az erőtlen, fiatal gida egyedül elpusztul. Amennyiben hazaviszik a gidát az erdőből, úgy vagy az anyatej hiánya, vagy a stressz, vagy mindkettő okozza a halálát. Ha fel is nevelkedik, az őzbak gyakran agresszív, irányíthatatlan lesz, megtámadja az embert is.
A magyarországi természetvédelem semmilyen szempontból nem foglalkozik az őzzel, ezek az állatok nem védettek.
Az őzek, főként az őzgidák igen népszerű szereplők a szépirodalomban.
Az elmúlt évtizedekben nem igen nőttek fel gyermekek a leghíresebb magyar őztörténet nélkül, Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje című verses meséje generációk diafilmje, esti meséje volt („Mátraalján, falu szélén / lakik az én öreg néném, / melegszívű, dolgos, derék, / tőle tudom ezt a mesét. // Őzgidácska, sete-suta, / rátévedt az országútra, / megbotlott egy kidőlt fába, / eltörött a gida lába…”). Kevéssé ismerik viszont az ennek folytatásaként is értelmezhető Őzanyó című verses mesét.
Szabó Magda nagy sikerű regénye az Őz, melyben valóban van egy őzszereplő, de végül szimbólummá válik, hiánya a szeretet, az őszinte emberi kapcsolatok hiánya lesz.
Felix Salten (magyar származású osztrák író) világhírű meséje, az 1923-ban megjelent Bambi, egy őzbakgida viszontagságos történetét meséli el. A bambi az olasz „bambino” (kisgyermek) szó rövidülésével jött létre.
Walt Disney-rajzfilm is készült a műből, ami vitákra adott okot, mert Bambi apját egy szarvasbika képében ábrázolta (s ugye, az őzbakgida apja egy őzbak volna…). Ez volt az ötödik Disney-rajzfilm, 1942-ben jelent meg. A legnagyobb bevételt hozta a film az Amerikai Egyesült Államokban a megjelenése évében.

FELHASZNÁLT IRODALOM:

Brehm: Az állatok világa. 2. Őzek (Capredus Gray) Az őz (Capreolus capreolus L.)

http://mek.oszk.hu/03400/03408/html/188.html